A IV. Magyarbikali Napok a 750. évforduló jegyében zajlottak. Az 1249 óta ismert település, Magyarbikal ugyancsak sokat hallatott magáról az évszázadok folyamán. Erről is szól dr. Sebestyén Kálmán Magyarbikal története című falumonográfiája, amelyet a szerző mutatott be a falu lakóinak. A második napon Turánitz J. Lajos bemutatta alkotását, Magyarbikal címerét. Majd a Zsoboki Alkotótábor művész-szervezője, Essig Klára megnyitotta a táborban készült alkotásokból rendezett, és Kolozsváron is nagy sikert aratott képzőművészeti tárlatot. /Németh Júlia: IV. Magyarbikali Napok. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./
2000. május 8.
Máj. 6-án megrendezték az évtizedes hagyománnyal rendelkező ríszegtetői ifjúsági találkozót. A majálist a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület, a Kőrösfői Rákóczi Kultúregylet és a Kós Károly Kulturális Egyesület szervezte. Fekete Károly tanító egyike azoknak, akik 1989 előtt is oroszlánrészt vállaltak a ríszegtetői majálisok megszervezésében. Elmondta, hogy 1956 májusában szervezték meg először a kőrösfői, sárvásári, magyarbikali, nyárszói, zsoboki, bánffyhunyadi iskolások találkozóját. Sajnos, néhány évig politikai okokból szünet következett. 1990 után újból megrendezhették a májusi találkozókat. A majális egyik fénypontja a népdalvetélkedő, díjazták a kalotaszentkirályi, a zsoboki és a kolozsvári népdalcsoportokat is. /Majális a kőrösfői Ríszeg alatt. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./
2002. július 15.
Telt ház előtt adta elő a Horváth Béla Stúdiószínpad /Kolozsvár/ Dsida Jenő születésének 95 évfordulója alkalmából készített verses összeállítást. Fenyák Magdolna, a Stúdiószínpad vezetője szerint Dsida Jenő megérdemli, hogy felelevenítsük verseit. A lelkes csapat többször fellépett Nagyváradon, de Magyarbikalon is, a csoport néhány tagja részt vett a budapesti Mensáros László Nemzetközi Vers- és Prózamondó versenyen. Az amatőr színtársulatként működő Stúdiószínpadhoz ma már kevés a jelentkező. Albert Júlia színművésznő a Stúdiószínpad állandó tanácsadójává vált. /Borbély Tamás: Sikeres évet zárt a Horváth Béla Stúdiószínpad. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./
2004. szeptember 14.
Magyarbikalon szept. 10–12. között immár hatodik alkalommal rendeztek falunapokat. Szentandrási István alpolgármester elmondta: fő céljuk, hogy az út- és vízhálózatot javítva vonzóvá tegyék a falucskát minden fiatal számára, és itthon maradásra bírják őket. /Kismihály Hajnalka: Magyarbikal. Elszármazottak találkoznak a falunapokon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./
2005. április 16.
Magyarbikal közigazgatásilag Bánffyhunyadhoz tartozik, választóvonalon van, s ez meghatározta a falu sorsát. Magyarbikalon, a 2003-ig színmagyar faluban véget érnek az utak. A virágkorában (1968–69) még 1200 lakosú faluban a hetvenes években 800-an, 2002-ben csupán 400-an éltek. 1989 előtt a lakosság nagy része Bánffyhunyadon dolgozott, ott könnyen jutottak tömbház-lakáshoz. A kilencvenes években jelentkező munkanélküliség, a nyugdíjazás több családot visszahozott a kiöregedőben levő Magyarbikalra. A falu egyetlen intézménye a református egyház. A falunak nincs „állami” óvónője, Magyarbikalon hét gyermekkel, mégis működik óvoda, ezt az egyház szervezi. 2004 januárjában kormányhatározat született a magyarbikali egyházközség hajdani felekezeti iskolájának visszaszolgáltatásáról. Azóta felújították az iskola tetőszerkezetét. A magyarbikali templomtorony a korábbi lelkipásztor, Ferencz Miklós idején, 1981-ben vált egy múzeum otthonává. Az emberek a padlásokról előkerülő régi tárgyakat előszeretettel hozták a parókiára. 1996-ban jelent meg Magyarbikal monográfiája, Sebestyén Kálmán történész tollából. A hosszú évekig fiókban rejtegetett monográfia kinyomtatása dr. Ferencz Árpád lelkésznek köszönhető. /Kerekes Edit: Magyarbikal – tetterős közösség a határvonal átka alatt. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./
